Elejétől végégi izgalmas volt veletek dolgozni és figyelni, hogyan veszi ki a részét ebből a folyamatból a csoportdinamika, hogy ti hogyan vagytok egymással, hogyan viszonyultok egymáshoz. Nagyon meglepő és számunkra megkönnyebülést jelentő volt, ahogyan tudtátok használni a drámás formákat, hogy tök jó egész jeleneteket raktatok össze, amikor kicsit tovább kellett gondolni az első részben látott színházi jeleneteket. Ez egyáltalán nem magától értetődő, sőt, általában nagyon nehéz. Az is izgalmas volt, hogy sokszor egészen új megvilágításba helyeztetek egy-egy jelenetet, mint például az anya-lánya helyzetet vagy a tesze-tosza lány alakját a villamosról.
Amit ebben az alkalomban igazán különlegesnek éltem meg, hogy a zárókörben nem csak ti, hanem valahogy mi is megnyíltunk. A konfrontálódás vagy vita, ami a zárókörben kialakult arról, hogy T. hogyan vett részt Jonas jelenetében, hogyan próbált Máté szerepéből nagyon higgadtan, majd később kicsit indulatosabban, de (véleményem szerint) végig megtartva a két lépés távolságot, jó volt arra, hogy érdemben elgondolkodjunk arról, hogy tényleg hogyan is csinálnánk mi ezt. És itt mindenkire gondolok, tehát a többiekre is az osztályban, meg ránk is, akik eljöttünk hozzátok.
Szerintem nincsen egy általános igazság vagy megoldás erre a helyzetre, inkább csak abban lehetnek közös pontok, hogy milyen attitűddel menjünk neki a dolognak, hogy mit gondoljunk, mit szeretnénk közvetíteni. T. megoldásában ez az attitűd volt nagyon érdekes, az elszántság, ahogyan eszébe sem jutott elmenni. Persze van, hogy az ember akár felháborodásában, akár egyéb okok miatt átvált egy gúnyolódó stílusba, ez már a személyiségünkből, a helyzetből fakadó dolog. Elhangzott ezzel kapcsolatban egy olyan gondolat, hogy ahogyan velem beszél valaki,ahogyan hozzám viszonyul valaki, úgy fogok én is beszélni, viszonyulni, ahhoz a bizonyos személyhez. Ez egy korrektnek tűnő alapállás, kérdés, hogy minden helyzetben működőképes-e, és hogy nem inkább egy állóháborút eredményez hasonló vitában.
Külön érdekes volt, ahogy egyikőtök az egész program kutatási részével nem volt elégedett, ebből is látszik, hogy milyen tudatosan vesztek részt ezekben a folyamatokban, egyébként én kíváncsi lennék, hogy mit tartasz rossznak, sokat segítenél, ha ezt megosztanád velünk. Az is jó volt, hogy eljutottunk oda, hogy önmagunkra értelmezzük a programon láttottakat, átélteket. Ez egy teljesen új szintje a gondolkodásnak, ami talán segít nektek abban, hogy tisztába jöjjetek magatokkal és jobban értsétek, hogy ti hogyan álltok a különbözőség kérdéséhez, mit jelent számotokra a másság az élet bármely színterén vagy mit szeretnétek hogy jelentsen. Ezt mindenki magában intézi el, de ha van valami megosztható ebből annak nagyon örülünk kommentben!
Az én tapasztalatom az hogy minden ember máshogy látja a világot.Mindenki máshogy akarja megoldani a problémákat és minden attól függ hogy ki mit élt már meg az életben.Van aki reálisan lát mindent és van aki álom világban él!Aki kicsit keményebb,nehezebb dolgokon ment át az két lábbal áll a földön!Én arra jöttem rá ha nem állsz ki magdért nem vagy határozott akkor halott ember vagy,legalább is az én világomban így megy!Van olyan gyermek aki a szüleitől házat kap,én egy teljes családnak is örültem volna,de nem is baj így nem lettem gyenge ha magamra maradok akkor sem lesz baj.!Azt gondolom hogy a munkásságotok sok mindenre felhívja a figyelmet,csak az a baj hogy vannak akik csukott szemmel járnak!Kellemesen csalódtam a programban.
VálaszTörlésÉn szemszögemből voltak fent akadások a kérdések és a Másság alatt nem maga a kérdés botránkoztatott meg hanem az hogy a körülöttem lévő emberek mennyire lenéző tekintettel vannak az ember társaikra, mert igazából senki sem egyforma mindenki külömbözőnek és egyedinek született és senkinek nincs hatalma ezt le másozni! De a program valójában érdekess és tanulságos volt sikerült sok mindent tanulnom még igyis főleg a körülöttem lévő emberekről és az ők hiányosságaikról, de ezzel én is mondhatni okosabb lettem és megértőbb.
VálaszTörlésLehet hogy a program alatt azt éreztétek veletek volt probrémám de valójában nem, csak szörnyen megborzantam az emberek felfogásán, lenézésén, ironiáján, és hogy télleg akik mindent megkapnak azokkal szemben akik mennyi gondom mennek átt mennyire külömbözik helyzett megoldó képességük! Csak annyit hogy csodás dolgot csináltok amivel felébresztitek az emberekben mi a jó mi a rossz és ezt mindenkinek átt kellene élnie! Örültem hogy a programban részt vehettem!
Nagyon fontos, szerintem, kritikusan viszonyulni mindahhoz, ami körülvesz minket.
VálaszTörlésÖrülök, hogy sikerült megfogalmazni, hogy okosabb és megértőbb lettél! Én így tudom ezt most tovább bontogatni: látjuk a körülöttünk lévő jelenségek defektjeit és a társaink hiányosságait is, ez egy lépés. Látom, hogy mennyi defektem van magamnak is, ez még egy lépés, talán a megértés felé. Szeretném látni, merre lehet lépni innen: nem feladni, hogy BÁRKINEK megváltozhat és pozitív irányba változtatható a gondolkodása. Nem feladni, hogy cselekvésekben is meg fog ez jelenni. Magadért s aztán értük. A további lépésekhez sok erőt, még több beszélgetést és újabb felismeréseket kívánok! G.