azért kell elfogadni, mert veled is megtörténhet

Múlt hét csütörtökön dupla élvezetben volt részünk, mert egy iskolában egymást követően két osztállyal is játszottuk a második foglalkozást. Először veletek, a reggeli órákban. Érdekes volt veletek egy osztályként találkozni. Kicsit az volt az érzésünk, hogy nehezen nyíltok meg egymás előtt, hogy túlságosan számít a mások véleménye, ha arról van szó, hogy ki kell fejtenetek a saját gondolataikat. Pedig voltak gondolatok, de nehéz egy olyan helyen megnyilvánulni, ahol a nevetés nem feltétlenül együttnevetés, ahol ha egy szónál hosszabban fejtem ki a véleményem már egy csomó arcon megjelenik a nem tetszés vagy a gúnyolódás fintora. De volt, hogy nem voltak gondolatok hogy nem jutottunk el oda, hogy megjelenjen az arcotokon, hogy ehhez lenne hozzáfűzni valótok. Ez vajon miért lehetett? Miből jön ez a passzivitás? Tehetetlenség vagy érdektelenség? Nem mindegy. Számomra ez két nagyon különböző dolog, de a ti esetetekben nehezen tudtam eldönteni, hogy melyikről lehet szó.

Nagyon nehéz mindenkinek megfelelni és azt nem is szögeztük le eléggé, hogy nekünk nem is kell, viszont saját magatoknak sosem árt. Nem árt, ha elégedettek vagytok azzal, amit létrehoztok, nem árt, ha tudjátok, mit miért csináltok és gondoltok és vállaljátok a tetteitekért a felelősséget. Az éreztem, hogy lett volna bennetek bátorság arra, hogy egy hasonló helyzetben kiálljatok és megvédjetek valakit, aki ok nélkül bántanak. A drámás helyzetben, azonban, amikor erre volt lehetőség, nem álltatok vagy ha igen, akkor is nehezen vettetek részt benne, annak ellenére, hogy előtte tök jól elmondtátok, hogy mit fogtok csinálni. Persze érhető, nehéz is ebben a helyzetben odatenni magatokat, túl sok a figyelő szempár. Szerintem viszont mindannyiótoknak jót tenne, ha a jövőben jóindulattal figyelnétek egymást, hiszen így sokkal több lehetősége lenne mindenkinek a kibontakozásra, nem kellene félnie, hogy kinevetik vagy elnevetnek a feje fölött. 

Nekünk nehéz volt a sokszor belőletek jövő passzivitással mit kezdeni, de megértettük és úgy ahogy elfogadtuk az osztályban uralkodó dinamikát. Jó lenne még találkozni és erről beszélni, hogy ti mit gondoltok erről, milyen érzés ennek az osztálynak a tagja lenni. Ha van kedvetek ide is megírhatjátok, akár névtelenül, kommentben!