huszonkettővel könnyebb

Kicsit késve írok erről, legjobb lenne, ha rögtön, amint végeztünk leülnék és kiírnám magamból a veletek töltött időt, de ez nagyon nehéz, meg nem is baj, hogy hagyom ülepedni egy kicsit a dolgokat. Ahogy remélem, ti is teszitek. Nagyon érdekes volt veletek dolgozni, a legmegdöbbentőbb számomra az volt, és ezt most ne értse félre senki, ez egy pozitív megdöbbenés volt, ahogyan meg tudtatok nyílni egymás felé, ahogyan vállaltátok az érzékenységeteket bizonyos témákkal szemben és ahogyan reagáltatok egymásra egy-egy helyzetben, ahol esetleg ütközött a véleményetek, mert más tapasztalatokra hivatkoztatok. Mertetek vitázni egymással, mertétek mutatni, hogy mást gondoltok, de mind e közben az is volt az érzésem, hogy bárki bármit gondolhat ebben az osztályban nem lesz miatta lenézve vagy kiutálva. Vagy tévedek?

Én élveztem nektek és veletek játszani, bár sokszor azt éreztük, hogy inkább nagyon szórakoztató irányba mennek el azok a jelenetek, amelyeket mi komoly szándékkal hoztunk elétek. Persze voltak pillanatok, ahol el lehetett kapni egy-egy komolyabb hullámot és a végére azt éreztem, hogy számotokra is fontossá vált az együttműködés, hogy ti is érzékeltétek a felelősségeteket a dolgok alakulását illetően. A lányok jonasos jelenet utáni beszélgetését vezetve az volt az érzésem, hogy majdnem mindenki aktivizálódik és beleadja a közösbe a gondolatát. Szerintem ezért is sikerült a végére pozitív eredménnyel zárni. A záróbeszélgetés pedig igazi vitákat kavart, de veletek lehet beszélgetni és ahogy egyikőtök megfogalmazta bár szkeptikusak vagytok a változással kapcsolatban, azért lehet változni "ennek a 22 embernek talán sikerül is".

Olyan dolgokat mondtatok ki, amiket szerintem nehéz felismerni vagy ha az már sikerült, magunk előtt beismerni, mint hogy eddig talán előítéletesen gondolkodtatok bizonyos dolgokról, csoportokról, de most már meg fogjátok fontolni, hogy mi legyen az első reakciótok, ha valami számotokra új dologgal találkoztok. Ez persze nagyon nehéz, főleg hogy az embernek fel kell ismernie azt a helyzetet, ahol aktivizálhatja ezt a képességét. Bárhol szembe jöhet velünk egy ilyen helyzet, utcán, McDonald's-ban, Burger Kingben vagy akár az iskolában. Mi az amit tolerálok, amit tolerálnom kell és mi az ami nem az én ügyem, ami nem tartozik rám? Hol húzódnak ezek a határok? Ki miről tehet és ki miről nem tehet? Mi miről tehetünk vagy mit tehetünk?

az a lényeg, hogy haladjon a sor

Jó volt veletek játszani, egészen belefeledkeztünk abba, hogy nem hallunk, nem látunk, nem beszélünk. Azért kár, hogy nem tudtuk végig játszani mindent, amit hoztunk, de úgy tűnik, kellett arra idő, hogy megbeszéljük azokat a dolgokat, amelyek a jelenet kapcsán eszetekbe jutottak. Hogy első sorban a Pultos az elnyomott és a Vevő felháborodása és kötözködése idegesítő, fölösleges és önző viselkedés. Miért tartja fel a sort? Miért nem bírja ugyanúgy elfogadni/átvenni/lenyelni a dolgokat, mint az előtte meg az azelőtt álló? Ugyanakkor az elhangzott tescos és sparos történetek ellenére is több csapat is a rendszerben érezte a hibát, abban akart változtatni. Tehát nem a jelenet két szereplője a hibás, az ő megváltoztatásukkal nem is lehet feloldani a konfliktust, hanem magán a körülményen, a helyzeten kell változtatni. Így az "el kell menni Magyarországról" és "minek egyáltalán Meki Magyarországra, nem is magyar" hozzáállásból eljutottunk oda, hogy munkát kapott a Pultos a Gundelnél, illetve az egész vezetőség kivonult, hogy megoldja a problémát. 

De miért lehetett ilyen a Vevő? És miért a Pultos? Kik lehetnek ők a hétköznapokban? Honnan jöttek és hová mennek és van-e bármi összefüggés a jelenetben lévő konfliktus és ő személyiségük között?

ők ketten együtt többet érnek, mint te egyedül

Komolyra fordult a dolog. 

Látszott rajtatok is, ahogy beleengedtétek magatokat az egyes jelenetek által felvetett gondolatokba, konfliktusokba. Jó volt hallani, hogy tudtátok magatokra vonatkoztatni a jeleneteket, azt hiszem, ha több időnk lett volna, talán előjön még több történet, saját élmény az egyes jelenetekhez kapcsolódóan. Végülis ez a cél, hiszen olyan dolgokról érdemes gondolkodni, amihez tudunk valahogyan kapcsolódni. Tetszett, hogy vitatkoztatok egymással, hogy kiálltatok amellett, amit gondoltatok, amikor például Jonas történetébe kellett behozni új figurát. Hogy egy sokfős beszélgetésbe is meg akartátok érteni egymást és meg akartátok értetni magatokat. Jó volt titeket megismerni, egyenként és együtt, jó volt látni az aktivitásotokat, jó volt veletek együtt dolgozni, együtt gondolkodni. Írjátok meg, ami továbbment bennetek vagy ami kimaradt vagy ami kimaradhatott volna!

Végezetül itt egy link, ami erőteljesen kapcsolódik a témánkhoz és amit azért gondoltam, hogy megosztok itt, mert éppen most aktuális és kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy mi van, ha nem a Meki teraszán, hanem máshol találkozunk, élünk együtt?

...összerázódott az osztály. négy év után már ideje volt...

Kellemeset csalódtunk. Ez jó, mert mi is. 

Még sötétben indultunk el Budapestről autóval és attól féltünk, hogy nem fogunk felébredni, mire megérkezünk, de sikerült és nektek is. Hihetetlen volt, hogy a korai időpont ellenére milyen aktívan és lelkesen vettetek részt ezen az alkalmon. Már a jelenet utáni kiscsoportos beszélgetésen is azt tapasztaltuk, hogy megmozgat, elgondolkodtat titeket az általunk hozott szituáció. A vevő szemszögét mind nagyon át tudtátok élni, hosszú percekig meséltétek a "heti ajánlattal", az "egyetfizetkettőtkap akciókkal" kapcsolatos tapasztalataitokat. Mindez a szimpátia abban is megmutatkozott, hogy a kezdő állóképben majdnem mindannyian a vevő mögé álltatok. Beszélgettünk elnyomásról, amelyet a rendszer, tehát a felülről jövő hatalom gyakorol annak egyes elemeire és ez ellen se a vevő, se az eladó nem tehet semmit. Mindketten elnyomottak? Vagy egymásnak adják tovább az elnyomást? És vajon mit kell tenniük, hogy kilépjenek ebből az elnyomott státuszból? Tehetnek-e ők egyáltalán valamit?

Nem tudjuk, kaptunk/kaptatok-e ezekre a kérdésekre konkrét választ, de jó volt megtapasztalni az együttgondolkodást, hogy az alkalom végére, mi is azt érezhettük, összerázódtatok. Az is elgondolkodtató volt, hogy a második állóképben már nem volt olyan egyértelműen szélsőséges a felállás.

A megoldások, amelyeket hoztatok frissek voltak, de szerintetek nem feltétlenül életszerűek. Azt mondtátok, hogy az embernek meg kell szoknia azt a helyzetet, amelybe belekényszerül, rugalmasan kell alkalmazkodnia ahhoz, hogy milyen esélyt kap az élettől, hiszen ha lázadozik vagy valami másra vágyik, könnyen elveszítheti azt az egyetlen esélyét is. És különben is, nem igazán lehet olyan helyet találni, ahol ne lennének hülye emberek. Ezt egyszerűen meg kell szokni, ki kell bírni. Mondjuk az is igaz, hogy az embernek nem szabadna ebbe tönkre mennie. Meg kell tanulnia tárgyalni, érvényesíteni az akaratát. De hogyan és kivel szemben?

Ági, Géza, Laura