huszonkettővel könnyebb

Kicsit késve írok erről, legjobb lenne, ha rögtön, amint végeztünk leülnék és kiírnám magamból a veletek töltött időt, de ez nagyon nehéz, meg nem is baj, hogy hagyom ülepedni egy kicsit a dolgokat. Ahogy remélem, ti is teszitek. Nagyon érdekes volt veletek dolgozni, a legmegdöbbentőbb számomra az volt, és ezt most ne értse félre senki, ez egy pozitív megdöbbenés volt, ahogyan meg tudtatok nyílni egymás felé, ahogyan vállaltátok az érzékenységeteket bizonyos témákkal szemben és ahogyan reagáltatok egymásra egy-egy helyzetben, ahol esetleg ütközött a véleményetek, mert más tapasztalatokra hivatkoztatok. Mertetek vitázni egymással, mertétek mutatni, hogy mást gondoltok, de mind e közben az is volt az érzésem, hogy bárki bármit gondolhat ebben az osztályban nem lesz miatta lenézve vagy kiutálva. Vagy tévedek?

Én élveztem nektek és veletek játszani, bár sokszor azt éreztük, hogy inkább nagyon szórakoztató irányba mennek el azok a jelenetek, amelyeket mi komoly szándékkal hoztunk elétek. Persze voltak pillanatok, ahol el lehetett kapni egy-egy komolyabb hullámot és a végére azt éreztem, hogy számotokra is fontossá vált az együttműködés, hogy ti is érzékeltétek a felelősségeteket a dolgok alakulását illetően. A lányok jonasos jelenet utáni beszélgetését vezetve az volt az érzésem, hogy majdnem mindenki aktivizálódik és beleadja a közösbe a gondolatát. Szerintem ezért is sikerült a végére pozitív eredménnyel zárni. A záróbeszélgetés pedig igazi vitákat kavart, de veletek lehet beszélgetni és ahogy egyikőtök megfogalmazta bár szkeptikusak vagytok a változással kapcsolatban, azért lehet változni "ennek a 22 embernek talán sikerül is".

Olyan dolgokat mondtatok ki, amiket szerintem nehéz felismerni vagy ha az már sikerült, magunk előtt beismerni, mint hogy eddig talán előítéletesen gondolkodtatok bizonyos dolgokról, csoportokról, de most már meg fogjátok fontolni, hogy mi legyen az első reakciótok, ha valami számotokra új dologgal találkoztok. Ez persze nagyon nehéz, főleg hogy az embernek fel kell ismernie azt a helyzetet, ahol aktivizálhatja ezt a képességét. Bárhol szembe jöhet velünk egy ilyen helyzet, utcán, McDonald's-ban, Burger Kingben vagy akár az iskolában. Mi az amit tolerálok, amit tolerálnom kell és mi az ami nem az én ügyem, ami nem tartozik rám? Hol húzódnak ezek a határok? Ki miről tehet és ki miről nem tehet? Mi miről tehetünk vagy mit tehetünk?