Kellemeset csalódtunk. Ez jó, mert mi is.
Még sötétben indultunk el Budapestről autóval és attól féltünk, hogy nem fogunk felébredni, mire megérkezünk, de sikerült és nektek is. Hihetetlen volt, hogy a korai időpont ellenére milyen aktívan és lelkesen vettetek részt ezen az alkalmon. Már a jelenet utáni kiscsoportos beszélgetésen is azt tapasztaltuk, hogy megmozgat, elgondolkodtat titeket az általunk hozott szituáció. A vevő szemszögét mind nagyon át tudtátok élni, hosszú percekig meséltétek a "heti ajánlattal", az "egyetfizetkettőtkap akciókkal" kapcsolatos tapasztalataitokat. Mindez a szimpátia abban is megmutatkozott, hogy a kezdő állóképben majdnem mindannyian a vevő mögé álltatok. Beszélgettünk elnyomásról, amelyet a rendszer, tehát a felülről jövő hatalom gyakorol annak egyes elemeire és ez ellen se a vevő, se az eladó nem tehet semmit. Mindketten elnyomottak? Vagy egymásnak adják tovább az elnyomást? És vajon mit kell tenniük, hogy kilépjenek ebből az elnyomott státuszból? Tehetnek-e ők egyáltalán valamit?
Nem tudjuk, kaptunk/kaptatok-e ezekre a kérdésekre konkrét választ, de jó volt megtapasztalni az együttgondolkodást, hogy az alkalom végére, mi is azt érezhettük, összerázódtatok. Az is elgondolkodtató volt, hogy a második állóképben már nem volt olyan egyértelműen szélsőséges a felállás.
A megoldások, amelyeket hoztatok frissek voltak, de szerintetek nem feltétlenül életszerűek. Azt mondtátok, hogy az embernek meg kell szoknia azt a helyzetet, amelybe belekényszerül, rugalmasan kell alkalmazkodnia ahhoz, hogy milyen esélyt kap az élettől, hiszen ha lázadozik vagy valami másra vágyik, könnyen elveszítheti azt az egyetlen esélyét is. És különben is, nem igazán lehet olyan helyet találni, ahol ne lennének hülye emberek. Ezt egyszerűen meg kell szokni, ki kell bírni. Mondjuk az is igaz, hogy az embernek nem szabadna ebbe tönkre mennie. Meg kell tanulnia tárgyalni, érvényesíteni az akaratát. De hogyan és kivel szemben?
Ági, Géza, Laura
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése